Hát... Azt hiszem elkezdődött.
Ne kérdezzétek miért ezzel a mondattal kezdtem, tán a a drámai hatás kedvéért. (Azt figyeltem meg magamon, hogy éjjel hajlamosabb vagyok hatásvadász módon fogalmazni. Kérlek nézzétek el ezt nekem.) Mellesleg épp a szálloda várótermében üldögélek - tudniillik csak itt van wifi -és várom, hogy megszálljon az ihlet, de az istennek sem akar jönni. Persze nem amiatt, mert nincs miről írni, hanem mert épphogy annyi minden történt e két nap alatt, hogy nehéz magamban rendszerezni az eseményeket.
No de kezdjük az elején. Miután nagy nehezen elhagytam a várost - ahol élek - röpke 1 óra 15 perc alatt meg is érkeztem célállomásra. Tisztára olyan volt mintha csak fehérvárra ugrottam volna le kocsival. Már a kinti repülőtéren is történtek események. Ja, még azt nem is mondtam, hogy ferihegyen - pardon Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren - többször neki kellett ugrani a bőröndömnek, hogy elérjük a max.32 kg-os súlyt, mindezt a check in bezárása előtt 10 perccel. Lehet, hogy az 50 centis, több funkciós, energiatakarékos hajszárítómat nem kellett volna berakni? De sajnos anélkül nem tudok élni.
Mindazonáltal jelentem, hogy a poggyászomnak is sikerült felkerülnie a repülőre és épségben meg is érkezett Nápolyba. Tesókám bőröndjének azonban nem volt ilyen szerencséje; egyértelműen feltörték a zárját a huligánok... Röpke 45 perc sorban állás panasztételre - hozzá kell tenni, hogy semmi ingósága nem tűnt el, de az ELV.
Az ideiglenes szálláson való sikeres letelepedés után, nekem be kellett térnem az erasmus pointba egy kis papírmunkára illetve az albérlet intézésére. Amúgy élmény volt egy ilyen irodában lenni Olaszországban; mindenki ordibál.
Ezután találkoztam Nicoval aki hozzám hasonló, hasonszőrű erasmus diákoknak igyekszik szállást szerezni, és belevetettük magunkat az apartmanok nézegetésébe. Pár, igen necces ajánlat után (pl. volt olyan ami egy pöcegödör mellett feküdt, de legalább olcsóért megszámították volna), megtaláltam az igazit.
Öten kerültünk egy apartmanba, 2 fiú, 3 lány arányban. Én egy lengyel leányzóval, Magdával lakom egy szobában, a szomszéd szobában lakik Paolo, Magda barátja, szintén lengyel. Figyelitek remélem, hogy van egy párunk és mégis külön szobában alszanak? Tudják, hogy hosszú házasság titka a külön fürdőszoba (mondás, tőlem). Paolo szobatársa egy brazil srác akinek a nevét valamiért egyáltalán nem tudom megjegyezni, pedig egész cuki lenne a fiú. (de persze említésre se méltó hozzád képest, Toxi) Van még egy 1 személyes szoba ahol Ester lakik, a spanyol lány. Sajnos őt még nem volt alkalmam rendesen megismerni, mert az elmúlt két napban a többi spanyol erasmus studenttel lógott.
Szóval ez a mi kis kommunánk. Ma, a kezdő 3 hónap kifizetése és a kulcsok átvétele után, el is mentünk kocsmázni, hogy friss kapcsolatunkat ilyen módon is felszenteljük. De ezek már a ma délután eseményei, este vacsiztunk mamival és tezóval majd vissza a szállásra.
Ma éjjel még az enyéimmel alszom, holnap pedig jönnek a pajtik átszállítani a cuccaimat az albiba. Ekkor fogok végleg leválni a köldökzsinórról...
