Kedves mindenki!
Bevallom, már többször nekiugrottam a ma elkészülő bejegyzésnek, hozzáraktam és faragtam is belőle, majd amit írtam kitöröltem teljesen... Nagy a nyomás mióta a legutóbbi írásom után heves kritikákat kaptam az amúgy eddig oly elfogult olvasóimtól. El is gondolkodtam ezen picit, mélyen magamba néztem, de úgy döntöttem, hogy nem változtatok a blog szabad nyelvezetén. Sorry.
Szóval ma, nemzetünk e jeles napján, teljesen új résszel jelentkezem, amit az emelkedett ünnepi hangulat ihletett.
Hol is hagytam abba legutóbb... Áh, múlt pénteken! Lengyel szülinapra készülődtem épp. Kuba - a szőrös hegyimóc - 22. életévét töltötte be pont azon napon. Ez a fiú amúgy elég félelmetes: fizika-filozófia szakos és a vártaknak megfelelő mértékben kattant. Én picit félek tőle, de legalább nem lakom vele egy lakásban mint a többi szerencsétlen. Amúgy kedves volt, csinált nekünk fincsi lengyel kaját: töltött tészta-szerű étel volt, amit rikottával és hagymával töltenek meg és úgy van kifőzve forró vízben. Megjelenésre az olasz raviolira vagy tortellinire hajaz. A finom vacsi után még iddogáltunk is rendesen, szóval mindent összevetve - köszönöm szépen - jól sikerült az este.
Szombaton nagy eksön nem történt, én szakdolgozatot írogattam mint egy kis angyalka (na jó, kín keservesen elolvastam egy cikket a prionokról, aminek amúgy semmi köze sincs a témámhoz, de ilyen előfordul). Este azért, levezetésképp átnéztem a szomszédba egy ad hoc szombat esti partira a mexikóiakhoz, ami amúgy szintén jól sikerült. Jópofa, nappali szobás lakásuk van és rendes akusztikus apparátussal is rendelkeznek. Meg van mexikói zászló a nappali falán és egy poros futógép a sarokban. (Remélem az grátisz adták az apartmanhoz és nem valaki hozta magával. Nem akartam indiszkrét lenni, hogy megkérdezzem). Egyetlen baj van a lakásukkal, hogy tele van lépcsővel, meg amúgy igazából a miénk is és a másik partyfészek is. Következésképp én annyit lépcsőzök és gyalogolok minden nap, hogy az elképesztő. Ami szemmel láthatóan jót tesz a comb-fenék-csipő tájékom izomzatának, de ma reggel már enyhén sajgott a bal csípőízületem. Lehet, hogy be kéne szereznem egy normális cipőt. Ja amúgy erről jut eszembe, hogy olyan gyönyörűséges bőr csizmát vettem a minap, hogy majdnem sírva fakadtam. Szürke hasított bőr, mérsékelten magas sarokkal. Már megtörtént a közvélemény kutatás is; a többiek azt mondták, hogy "elég gyilkos". Amúgy én mondom nektek, teljesen igaz amit az olasz cipőkről mondanak, elképesztő választék van itt, iszonyú jó minőségben és kb. fele annyi pénzért mint otthon. Alig bírom visszafogni magam.
Amúgy a héten voltam iskolában is, minden nap, szépen. Erről most egyelőre ennyit, mivel majd szeretnék egy külön részt szentelni a dél-olasz egyetemi életnek, viszont az úgy lenne az igazi ha fotókkal tudnám illusztrálni az elmondottakat. Tekintve, hogy nincs fényképezőgépem, ki vagyok szolgáltatva a többiek jófejségének. Meg igazából mostanság fejeződik be az óráim tényleges elfogadtatása (a hírhedt olasz bürokrácia miatt nem kevés pöcsölés van ezzel) és az első laborgyakorlatom is csak jövő héten lesz. Szóval a közeljövőben várható egy beszámoló és ígérem izgi lesz!
A hét közepén megint becsusszant egy kisebb mulatság (ahogy említettem, azért itt is inkább hétvégente van nagyobb pörgés, de egyszer-egyszer hét közben is, ha épp úgy van. És általában úgy van). Most épp úgy volt, hogy Ester nevű spanyol lakótársamhoz eljött látogatóba a barátja és ennek örömére ismét fincsi vacsorát kaptunk. (Mellesleg ez a spanyol lány valami elképesztően jól főz! Ráadásul élelmiszer-ipari szakembernek tanul, vagyis nem csak a piros tészta-fehér tészta kombinációban gondolkodik). Tehát aznap este sült tengeri halat kaptunk tejszínes mártással, főtt krumplival és salátával.
Amúgy azért is volt érdekes ez a kis esti móka, mert olyan témát érintettünk ami a mai ünnepi hangulathoz is kapcsolódik. Nem tudom hogy merült fel - mivel általában igen hasznos csúnya szavakat szoktunk megtanulni egymástól - de most az került napirendre, hogy az egy-egy, általunk képviselt országnak milyen állat szerepel a címerében, vagy mi az ún. patrónusa. Szerintem ez érdekes volt és mindenképp meg szeretném osztani veletek, hogy okosodjatok is egy kicsit. Szóval:
Spanyolország oroszlán
Németország sas (fekete)
Lengyelország sas (fehér)
Oroszország sas (kétfejű)
Mexikó sas (kígyóval a csőrében, kaktuszon ülve)
Belgium (a Vallon része) kakas
Magyarország csodaszarvas / turulmadár
Brazília nincs
Portugália nincs
Olaszország nincs
Grrr... most jól jönnének a vidám hangulatú fotók a tegnapi kirándulásról a Vezúvon! De sajnos ezeket még össze kell kalapoznom a pajtiktól. Ha sikerül még ma feltöltöm őket! Amúgy már másodjára jártam fent a vulkánon, de még mindig odavagyok érte! Mellesleg nagyon kellemes, tiszta, napos időnk volt, és ilyenkor az egész Nápolyi-öblöt be lehet látni a környező szigetekkel együtt. Meg persze rossz gyerekek módjára dobáltunk kavicsokat is a gőzölgő kráter gyomrába... meg emelkedett vicceket sütöttünk el, hogy biztos bent van a dohányzásra kijelölt hely... Na, de amúgy tényleg jópofa és csak mérsékelten turista hely (mondjuk ha valakinek hiányozna az életéből egy bazalt-Jézus vagy egy csillogó festékkel bevont bazaltdelfin, az addig szóljon míg a közelben vagyok).
No, lehet ennyi lesz mára. Addig is legyetek jók!
Én maradok továbbra is: Flóra
2011. október 23., vasárnap
2011. október 14., péntek
Október 14. - A nemzetközi helyzet fokozódik
Ismét fogadkozással kell kezdenem, hisz már megint elhanyagoltam a blog írogatását. De gyűjtögettem az eseményeket magamban illetve kis cetliken ha épp úgy van.
Lassan ez a harmadik hetem itt, és azt hiszem kezdünk megfáradni. Az első hét minden napos partijai után, már csak minden második nap vagyok képes inni. Idáig jutottunk.
Most szerdára esett a hét-közbeni arconpörgés. Nagy örömömre, új ivós társasjátékot ismerhettem meg, ami igen alattomosnak bizonyult. Talán a játék maga nem is lett volna bonyolult, de későn kapcsolódtam be és ezért nem voltam teljesen tisztában a szabályokkal. Ez csak azért volt kellemetlen, mert a játékszabályok közé tartozott az is, hogy a játszma kezdete után senki nem magyarázhat a játékszabályokról, mert különben innia kell. Én meg sokat értetlenkedtem. Végül olyan aranyosra ittam magam, hogy még 1 óra előtt elszállítottak az ágyamba. Sajnos emiatt az Exotic bárba sem jutottam el, ahol pedig a hivatalos Erasmus buli volt. Azt mondták, jobban jártam.
Másnap - mindezek után - reggel 8-kor, tompa fejfájással és egy másfél literes ásványvízzel felpakolva, már az iskolapadban ültem. Délután 4-ig lassú kínhalál. Most persze a nagyokosok azt kérdezik miért mentem be ilyen használhatatlanul. Nos, az a helyzet, hogy itt minden órán katalógus van. Ezért. Látjátok, azért az Erasmus student élete sem csak játék és mese.
No, de lépjünk kicsit vissza az időben, hisz tényleg rég volt már, hogy utoljára írtam nektek. Azon voltam amúgy, hogy kicsit változtatok a blog profilján és ezentúl egy-egy témában, általánosságban fogok írni, mert sajnos nehéz felidézni, hogy melyik nap mi történt. Egy-egy kivételes eseményt mondjuk semmiképp sem tartanék magamban. Például a következőt:
A minap épp futottam a tengerparton (tudnillik itt is heti 4szer eljárok futni, ha az idő is úgy akarja. Mondjuk manapság sokat esik, meg későn érek haza az egyetemről stbstb.) Szóval épp a tengerparton futok, amikor azt látom, hogy egy rossz külsejű férfi egy kis fiat puntót molesztál. Valahogy leügyeskedte a kocsi ablakát és a résen keresztül egy feszítővasnak tűnő tárggyal matatott bent, mikor én éppen arra jártam. Valószínűleg nem a tulaj volt. Szerencsés közbelépésemnek hála - nem szóltam semmit, de tekintélyt parancsoló személyemnek köszönhetően - zavartan továbbállt a Tolvaj és a puntó is megmenekült.
Kicsit még visszakunkorodva a futásra, el kell hogy mondjam, hogy ennél hatékonyabb módja nincs a város felfedezésének. Nápoly valami hihetetlenül, elképesztően hatalmas. Tán tegnap lehetett, hogy felfedeztem az itteni Margitszigetet. Ugyanaz a kellemes, fás, ligetes, helyenként nagy tisztásokkal tarkított terület, csak nem a Duna közepén, hanem egy domb tetején, úgy, hogy egész Nápoly a lábad előtt hever (Goethe is írt itt valamit, csak, hogy tudjátok). Annyiban több mint a sziget, hogy helyenként pálmafákkal és szobrokkal van felturbózva. Mondjuk az idevezető út picit para; egy igen hosszú lépcső vezet a parkhoz ami tele van eldobált fecskendőkkel. Éjjel itt nincs közvilágítás, tehát zajlik az élet rendesen. Aki esetleg aggódna a biztonságomért, jelentem, hogy én sosem járok arra este, de még csak egyedül sem. Az egyik lengyel fiúval járunk futni nagy lelkesen, igaz, hogy ő közel olyan magas mint én, de eddig még nem esett bántódásom mikor vele voltam. Meg még lelkes is, hogy velem lehet. Kedves tőle.
Jójó, beszélek kicsit a az erősebbik nemről, hisz tudom, hogy mindenkit a pikáns részletek érdekelnek, ami jogos is, hiszen csaknem 20 fiatal van itt egy légtérbe zárva. De azt kell, hogy mondjam, hogy még nem történt semmi említésre méltó a szűkebb környezetemben. A spanyoloknál szokott történni ez-az, de mivel, hogy ők nem beszélnek emberi nyelven, csak a közülük valókkal tudnak összeállni nagyobb sikerrel (és tekintve, hogy az erasmusosok 75-80%-a spanyol, nem is olyan rossz a helyzet). Azonban a mi apartmanunkban a megértés, odafigyelés és a béke uralkodik. Inkább családias a hangulat; együtt vacsizunk, reggel sorban állunk a fürdőszobába, elmeséljük a problémáinkat, szomorúságunkat... Mondjuk a 4 lakótársam közül 2 kettő mélyen vallásos (tudjátok, a lengyel párocska akik külön szobában alszanak), ez nem is olyan meglepő. Mondjuk Magda - a bigott szobatársam - eleinte még attól is zavarba jött amikor törölközőbe bugyolálva jelentem meg, manapság már ő sem fogja be a szemét amikor reggelente fehérneműben flangálok fel-alá a lakásban. A többieket meg kicsit sem zavarja.
Szóval ennyit dióhéjban a közös életünkről, de annyit még hozzátennék, hogy lennének itt lehetőségek felületes vagy akár mélyrehatóbb kapcsolatok kialakítására, de hát az ember ne jöjjön úgy Erasmusra, hogy érzelmi függésben van (ezt már drága jó nagyanyám is megmondta, Isten megáldja).
Nem is tudom mit írhatnék még. Ma este szülinapi parti lengyel módra, tehát mennem kell.
Visszaolvasva igen laposra sikeredett ez a bejegyzés. Bevallom, nem vagyok formában.
Rám tört a honvágy első hulláma és ezért napok óta álmatlanság gyötör. Legközelebb jobb leszek.
Lassan ez a harmadik hetem itt, és azt hiszem kezdünk megfáradni. Az első hét minden napos partijai után, már csak minden második nap vagyok képes inni. Idáig jutottunk.
Most szerdára esett a hét-közbeni arconpörgés. Nagy örömömre, új ivós társasjátékot ismerhettem meg, ami igen alattomosnak bizonyult. Talán a játék maga nem is lett volna bonyolult, de későn kapcsolódtam be és ezért nem voltam teljesen tisztában a szabályokkal. Ez csak azért volt kellemetlen, mert a játékszabályok közé tartozott az is, hogy a játszma kezdete után senki nem magyarázhat a játékszabályokról, mert különben innia kell. Én meg sokat értetlenkedtem. Végül olyan aranyosra ittam magam, hogy még 1 óra előtt elszállítottak az ágyamba. Sajnos emiatt az Exotic bárba sem jutottam el, ahol pedig a hivatalos Erasmus buli volt. Azt mondták, jobban jártam.
Másnap - mindezek után - reggel 8-kor, tompa fejfájással és egy másfél literes ásványvízzel felpakolva, már az iskolapadban ültem. Délután 4-ig lassú kínhalál. Most persze a nagyokosok azt kérdezik miért mentem be ilyen használhatatlanul. Nos, az a helyzet, hogy itt minden órán katalógus van. Ezért. Látjátok, azért az Erasmus student élete sem csak játék és mese.
No, de lépjünk kicsit vissza az időben, hisz tényleg rég volt már, hogy utoljára írtam nektek. Azon voltam amúgy, hogy kicsit változtatok a blog profilján és ezentúl egy-egy témában, általánosságban fogok írni, mert sajnos nehéz felidézni, hogy melyik nap mi történt. Egy-egy kivételes eseményt mondjuk semmiképp sem tartanék magamban. Például a következőt:
A minap épp futottam a tengerparton (tudnillik itt is heti 4szer eljárok futni, ha az idő is úgy akarja. Mondjuk manapság sokat esik, meg későn érek haza az egyetemről stbstb.) Szóval épp a tengerparton futok, amikor azt látom, hogy egy rossz külsejű férfi egy kis fiat puntót molesztál. Valahogy leügyeskedte a kocsi ablakát és a résen keresztül egy feszítővasnak tűnő tárggyal matatott bent, mikor én éppen arra jártam. Valószínűleg nem a tulaj volt. Szerencsés közbelépésemnek hála - nem szóltam semmit, de tekintélyt parancsoló személyemnek köszönhetően - zavartan továbbállt a Tolvaj és a puntó is megmenekült.
Kicsit még visszakunkorodva a futásra, el kell hogy mondjam, hogy ennél hatékonyabb módja nincs a város felfedezésének. Nápoly valami hihetetlenül, elképesztően hatalmas. Tán tegnap lehetett, hogy felfedeztem az itteni Margitszigetet. Ugyanaz a kellemes, fás, ligetes, helyenként nagy tisztásokkal tarkított terület, csak nem a Duna közepén, hanem egy domb tetején, úgy, hogy egész Nápoly a lábad előtt hever (Goethe is írt itt valamit, csak, hogy tudjátok). Annyiban több mint a sziget, hogy helyenként pálmafákkal és szobrokkal van felturbózva. Mondjuk az idevezető út picit para; egy igen hosszú lépcső vezet a parkhoz ami tele van eldobált fecskendőkkel. Éjjel itt nincs közvilágítás, tehát zajlik az élet rendesen. Aki esetleg aggódna a biztonságomért, jelentem, hogy én sosem járok arra este, de még csak egyedül sem. Az egyik lengyel fiúval járunk futni nagy lelkesen, igaz, hogy ő közel olyan magas mint én, de eddig még nem esett bántódásom mikor vele voltam. Meg még lelkes is, hogy velem lehet. Kedves tőle.
Jójó, beszélek kicsit a az erősebbik nemről, hisz tudom, hogy mindenkit a pikáns részletek érdekelnek, ami jogos is, hiszen csaknem 20 fiatal van itt egy légtérbe zárva. De azt kell, hogy mondjam, hogy még nem történt semmi említésre méltó a szűkebb környezetemben. A spanyoloknál szokott történni ez-az, de mivel, hogy ők nem beszélnek emberi nyelven, csak a közülük valókkal tudnak összeállni nagyobb sikerrel (és tekintve, hogy az erasmusosok 75-80%-a spanyol, nem is olyan rossz a helyzet). Azonban a mi apartmanunkban a megértés, odafigyelés és a béke uralkodik. Inkább családias a hangulat; együtt vacsizunk, reggel sorban állunk a fürdőszobába, elmeséljük a problémáinkat, szomorúságunkat... Mondjuk a 4 lakótársam közül 2 kettő mélyen vallásos (tudjátok, a lengyel párocska akik külön szobában alszanak), ez nem is olyan meglepő. Mondjuk Magda - a bigott szobatársam - eleinte még attól is zavarba jött amikor törölközőbe bugyolálva jelentem meg, manapság már ő sem fogja be a szemét amikor reggelente fehérneműben flangálok fel-alá a lakásban. A többieket meg kicsit sem zavarja.
Szóval ennyit dióhéjban a közös életünkről, de annyit még hozzátennék, hogy lennének itt lehetőségek felületes vagy akár mélyrehatóbb kapcsolatok kialakítására, de hát az ember ne jöjjön úgy Erasmusra, hogy érzelmi függésben van (ezt már drága jó nagyanyám is megmondta, Isten megáldja).
Nem is tudom mit írhatnék még. Ma este szülinapi parti lengyel módra, tehát mennem kell.
Visszaolvasva igen laposra sikeredett ez a bejegyzés. Bevallom, nem vagyok formában.
Rám tört a honvágy első hulláma és ezért napok óta álmatlanság gyötör. Legközelebb jobb leszek.
2011. október 4., kedd
Október 4. - A mese folytatódik
Persze, hogy tegnap este már nem ültem le a gép elé folytatni a történetet, de remélem emiatt senki sem aludt rosszul az éjjel.
Írok nektek picit Capriról, mert azt érdemes megnézni ha már egyszer idevetődik az ember. Azt leszámítva, hogy egy iszonyat turista-paradicsom az egész sziget, a természet, meg a kilátás, meg a tenger, meg úgy minden tényleg lélegzetelállító. Azonnal feltöltöm az ott készült képeket, de csak hogy érzékeljétek az árakat, íme egy példa:
A Grotta Azzura nevű, méltán híres barlangba 12,50 ajró a belépő 3 PERCRE!
No ide nem mentünk be.
De íme egy kép a wikiről:
Akár én is készíthettem volna.
De ezen kívül is van itt még látnivaló. Íme pár kép a szigetről illetve a jó hangulatú fürdőzésről a pajtikkal:
No, ennyit Capriról.
Uhh, még írok picit a a mexikói partyról csak azért mert olyan szutyok volt. De tényleg. Tudjátok az ember arra számít, hogy náluk a csapból is tequila folyik meg hogy majd latin mulatósra táncoljuk át az éjszakát. De nem így történt. Előtte nap megitták mind a 4 üveg (!!!) tequilát és amúgy meg a dobozhangú toshibáról ment a prodigy, ami alapjáraton nem is lenne rossz, no de mégis... Szóval ennyit erről. A Piazza Orientalé-n kötöttünk ki végül.
Mint mindig.
Írok nektek picit Capriról, mert azt érdemes megnézni ha már egyszer idevetődik az ember. Azt leszámítva, hogy egy iszonyat turista-paradicsom az egész sziget, a természet, meg a kilátás, meg a tenger, meg úgy minden tényleg lélegzetelállító. Azonnal feltöltöm az ott készült képeket, de csak hogy érzékeljétek az árakat, íme egy példa:
A Grotta Azzura nevű, méltán híres barlangba 12,50 ajró a belépő 3 PERCRE!
No ide nem mentünk be.
De íme egy kép a wikiről:
Akár én is készíthettem volna.
De ezen kívül is van itt még látnivaló. Íme pár kép a szigetről illetve a jó hangulatú fürdőzésről a pajtikkal:
 |
| Capri madártávlatból |
 |
| A tenger madártávlatból |
 |
| Pózolj lengyel fiatalokkal |
 |
| A Fraglione sziklák |
 |
| Magda vicsorít |
 |
| A "saját" strandunk |
 |
| Én (háttal), ugrásra készen Magda combbal az előtérben |
 |
| Zuhanás a mélybe |
 |
| Kasia a túlélő |
 |
| Guilherme a sexy brazil |
 |
| Szirének a sziklán - bal oldalt Kasia (poland), jobb oldalt Magda (poland), középen az Orosz Lány |
Uhh, még írok picit a a mexikói partyról csak azért mert olyan szutyok volt. De tényleg. Tudjátok az ember arra számít, hogy náluk a csapból is tequila folyik meg hogy majd latin mulatósra táncoljuk át az éjszakát. De nem így történt. Előtte nap megitták mind a 4 üveg (!!!) tequilát és amúgy meg a dobozhangú toshibáról ment a prodigy, ami alapjáraton nem is lenne rossz, no de mégis... Szóval ennyit erről. A Piazza Orientalé-n kötöttünk ki végül.
Mint mindig.
2011. október 3., hétfő
Október 3. - Eltelt egy hét
A minap önkritikát kellett gyakorolnom, mivel többen is megvádoltak, hogy nem vagyok elég lelkes blogíró; az egy dolog, hogy ritkán írok, de a bejegyzéseim sem elég hosszúak. Ezúton szeretném leszögezni, hogy semmilyen szinten nem törekszem arra, hogy a nyomába érjek olyan nagy bloggereknek mint a híres Boldizsár Máté vagy az egykor oly nagy György Tamás. Mindenesetre, hogy lássátok, hogy termékeny földbe hullott a mag, kicsit kipofoztam a blogot és talán egy kiadósabb bejegyzéssel is megleplek benneteket.
Nos...
Ott hagytam abba legutóbb, hogy átköltözök az albérletbe ami persze annak rendje és módja szerint meg is történt. Amúgy édesek voltak a kis erasmusos pajtások, csapatostul érkeztek a csomag elszállítására ("Jupííí! Buli van! Segíteni kell!"). Szóval ezzel nem volt gond. Kicsit berendezkedtem a fészekben aztán este a Piazza Orientalé-n gyűlt össze a nép. No erről a térről azt kell tudni,hogy a nápolyi fiatalság apraja-nagyja késő este itt gyűlik össze kicsit kiengedni a gőzt. Tisztára Gödör hangulat - nápolyi módra. A tér környékén a legtöbb bár és bolt nyitva van, ellenben a város többi részén egy lélek sincsen kint este, ördög-szekereket sodor a szél, mely az üres utcák között süvít. Amúgy a napokban késsel rabolták ki spanyol lakótársainkat éjjel. Valamiért senki sem lepődött meg.
No, feltöltök pár képet az appartmento-ról meg a többiekről. Amúgy a házban ahol élünk két emelettel lejjebb szintén diákok laknak: további 3 lengyel, 1 belga, 1 orosz, 3 mexikói és 2 magyar (!). A magyarok közül a csaj picit merev, de a András iszonyú jó fej! BEM-és a drága.
Íme friss képek a mai reggelről. Élvezzétek :)
Ennyi fért bele a mai reggelbe. Most menni kell oskolába. Este még írok ha minden jól megy.
Ízelítő a következő rész tartalmából:
Nos...
Ott hagytam abba legutóbb, hogy átköltözök az albérletbe ami persze annak rendje és módja szerint meg is történt. Amúgy édesek voltak a kis erasmusos pajtások, csapatostul érkeztek a csomag elszállítására ("Jupííí! Buli van! Segíteni kell!"). Szóval ezzel nem volt gond. Kicsit berendezkedtem a fészekben aztán este a Piazza Orientalé-n gyűlt össze a nép. No erről a térről azt kell tudni,hogy a nápolyi fiatalság apraja-nagyja késő este itt gyűlik össze kicsit kiengedni a gőzt. Tisztára Gödör hangulat - nápolyi módra. A tér környékén a legtöbb bár és bolt nyitva van, ellenben a város többi részén egy lélek sincsen kint este, ördög-szekereket sodor a szél, mely az üres utcák között süvít. Amúgy a napokban késsel rabolták ki spanyol lakótársainkat éjjel. Valamiért senki sem lepődött meg.
No, feltöltök pár képet az appartmento-ról meg a többiekről. Amúgy a házban ahol élünk két emelettel lejjebb szintén diákok laknak: további 3 lengyel, 1 belga, 1 orosz, 3 mexikói és 2 magyar (!). A magyarok közül a csaj picit merev, de a András iszonyú jó fej! BEM-és a drága.
Íme friss képek a mai reggelről. Élvezzétek :)
 |
| La colazione |
 |
| a notebooktól az óramutató járásával megegyező irányba: Ester (spain)- Magda (poland)- Paolo (poland)- Guilherme (brazil)- Antek (poland) |
 |
| Kilátás az ablakunkból száradó ruhákkal |
 |
| Egy dolgos fiatal 1. |
 |
| Egy dolgos fiatal 2. |
 |
| Elmélkedős |
 |
 |
| Tükörkép!!! Tiszta Pán Péter |
 |
 |
| Lasciami in pace! |
 |
| Beállított un po |
 |
| De szorgos! |
 |
| Ne a hajamat a kést figyeljék! |
 |
| Megyek |
 |
| Most mész vagy nem mész? |
 |
| Egy pózolás mindig belefér |
Ennyi fért bele a mai reggelbe. Most menni kell oskolába. Este még írok ha minden jól megy.
Ízelítő a következő rész tartalmából:
- Látogatás Caprin
- Szülinap mexikói módra
- Egyetemi élet Dél-Olaszországban etc.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)