Kedves mindenki!
Bevallom, már többször nekiugrottam a ma elkészülő bejegyzésnek, hozzáraktam és faragtam is belőle, majd amit írtam kitöröltem teljesen... Nagy a nyomás mióta a legutóbbi írásom után heves kritikákat kaptam az amúgy eddig oly elfogult olvasóimtól. El is gondolkodtam ezen picit, mélyen magamba néztem, de úgy döntöttem, hogy nem változtatok a blog szabad nyelvezetén. Sorry.
Szóval ma, nemzetünk e jeles napján, teljesen új résszel jelentkezem, amit az emelkedett ünnepi hangulat ihletett.
Hol is hagytam abba legutóbb... Áh, múlt pénteken! Lengyel szülinapra készülődtem épp. Kuba - a szőrös hegyimóc - 22. életévét töltötte be pont azon napon. Ez a fiú amúgy elég félelmetes: fizika-filozófia szakos és a vártaknak megfelelő mértékben kattant. Én picit félek tőle, de legalább nem lakom vele egy lakásban mint a többi szerencsétlen. Amúgy kedves volt, csinált nekünk fincsi lengyel kaját: töltött tészta-szerű étel volt, amit rikottával és hagymával töltenek meg és úgy van kifőzve forró vízben. Megjelenésre az olasz raviolira vagy tortellinire hajaz. A finom vacsi után még iddogáltunk is rendesen, szóval mindent összevetve - köszönöm szépen - jól sikerült az este.
Szombaton nagy eksön nem történt, én szakdolgozatot írogattam mint egy kis angyalka (na jó, kín keservesen elolvastam egy cikket a prionokról, aminek amúgy semmi köze sincs a témámhoz, de ilyen előfordul). Este azért, levezetésképp átnéztem a szomszédba egy ad hoc szombat esti partira a mexikóiakhoz, ami amúgy szintén jól sikerült. Jópofa, nappali szobás lakásuk van és rendes akusztikus apparátussal is rendelkeznek. Meg van mexikói zászló a nappali falán és egy poros futógép a sarokban. (Remélem az grátisz adták az apartmanhoz és nem valaki hozta magával. Nem akartam indiszkrét lenni, hogy megkérdezzem). Egyetlen baj van a lakásukkal, hogy tele van lépcsővel, meg amúgy igazából a miénk is és a másik partyfészek is. Következésképp én annyit lépcsőzök és gyalogolok minden nap, hogy az elképesztő. Ami szemmel láthatóan jót tesz a comb-fenék-csipő tájékom izomzatának, de ma reggel már enyhén sajgott a bal csípőízületem. Lehet, hogy be kéne szereznem egy normális cipőt. Ja amúgy erről jut eszembe, hogy olyan gyönyörűséges bőr csizmát vettem a minap, hogy majdnem sírva fakadtam. Szürke hasított bőr, mérsékelten magas sarokkal. Már megtörtént a közvélemény kutatás is; a többiek azt mondták, hogy "elég gyilkos". Amúgy én mondom nektek, teljesen igaz amit az olasz cipőkről mondanak, elképesztő választék van itt, iszonyú jó minőségben és kb. fele annyi pénzért mint otthon. Alig bírom visszafogni magam.
Amúgy a héten voltam iskolában is, minden nap, szépen. Erről most egyelőre ennyit, mivel majd szeretnék egy külön részt szentelni a dél-olasz egyetemi életnek, viszont az úgy lenne az igazi ha fotókkal tudnám illusztrálni az elmondottakat. Tekintve, hogy nincs fényképezőgépem, ki vagyok szolgáltatva a többiek jófejségének. Meg igazából mostanság fejeződik be az óráim tényleges elfogadtatása (a hírhedt olasz bürokrácia miatt nem kevés pöcsölés van ezzel) és az első laborgyakorlatom is csak jövő héten lesz. Szóval a közeljövőben várható egy beszámoló és ígérem izgi lesz!
A hét közepén megint becsusszant egy kisebb mulatság (ahogy említettem, azért itt is inkább hétvégente van nagyobb pörgés, de egyszer-egyszer hét közben is, ha épp úgy van. És általában úgy van). Most épp úgy volt, hogy Ester nevű spanyol lakótársamhoz eljött látogatóba a barátja és ennek örömére ismét fincsi vacsorát kaptunk. (Mellesleg ez a spanyol lány valami elképesztően jól főz! Ráadásul élelmiszer-ipari szakembernek tanul, vagyis nem csak a piros tészta-fehér tészta kombinációban gondolkodik). Tehát aznap este sült tengeri halat kaptunk tejszínes mártással, főtt krumplival és salátával.
Amúgy azért is volt érdekes ez a kis esti móka, mert olyan témát érintettünk ami a mai ünnepi hangulathoz is kapcsolódik. Nem tudom hogy merült fel - mivel általában igen hasznos csúnya szavakat szoktunk megtanulni egymástól - de most az került napirendre, hogy az egy-egy, általunk képviselt országnak milyen állat szerepel a címerében, vagy mi az ún. patrónusa. Szerintem ez érdekes volt és mindenképp meg szeretném osztani veletek, hogy okosodjatok is egy kicsit. Szóval:
Spanyolország oroszlán
Németország sas (fekete)
Lengyelország sas (fehér)
Oroszország sas (kétfejű)
Mexikó sas (kígyóval a csőrében, kaktuszon ülve)
Belgium (a Vallon része) kakas
Magyarország csodaszarvas / turulmadár
Brazília nincs
Portugália nincs
Olaszország nincs
Grrr... most jól jönnének a vidám hangulatú fotók a tegnapi kirándulásról a Vezúvon! De sajnos ezeket még össze kell kalapoznom a pajtiktól. Ha sikerül még ma feltöltöm őket! Amúgy már másodjára jártam fent a vulkánon, de még mindig odavagyok érte! Mellesleg nagyon kellemes, tiszta, napos időnk volt, és ilyenkor az egész Nápolyi-öblöt be lehet látni a környező szigetekkel együtt. Meg persze rossz gyerekek módjára dobáltunk kavicsokat is a gőzölgő kráter gyomrába... meg emelkedett vicceket sütöttünk el, hogy biztos bent van a dohányzásra kijelölt hely... Na, de amúgy tényleg jópofa és csak mérsékelten turista hely (mondjuk ha valakinek hiányozna az életéből egy bazalt-Jézus vagy egy csillogó festékkel bevont bazaltdelfin, az addig szóljon míg a közelben vagyok).
No, lehet ennyi lesz mára. Addig is legyetek jók!
Én maradok továbbra is: Flóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése