No igen, megint eltűntem. Szégyenkezem is miatta serényen, de manapság annyi nehézség akadt, hogy nem voltam képes írni. Piszkos anyagiak, vizsgák, papírmunka... Háborúban hallgatnak a múzsák. Pedig annyi sok minden történt! Rendhagyó módon eltekintek most a naplóformától és a teljesség igénye nélkül pár kedves anekdotával és fényképpel örvendeztetlek meg titeket, csak, hogy tudjátok, hogy mi a helyzet a nagyvilágban.
Történt például, hogy a múlt hét elején találtunk egy gazdátlan, ám annál kihívóbb bugyit a lakásban. Ez nem lenne oly maglepő, hisz 3 lány él egy fedél alatt, viszont egyikünk se vállalta fel a tűzpiros, csipkés tangát nem is értem miért (hozzátenném, hogy nekem amúgy tetszett, de azért mégse veszem fel más bugyugóját. Az olyan undi). Na, de egy szó mint száz a fiúk se tudtak a fehérnemű kilétéről. A következő pár napban minden erre járónak megmutattuk hátha megkerül a gazdája. De csak nem jött érte. Itt árválkodott a szobánkba még pár napig, majd amilyen váratlanul bukkant fel, olyan váratlanul is veszett nyoma. Sajnáltam is, mert le akartam fényképezni az utókornak.
A vörös bugyi létezése immár örök misztérium marad.
Tekintve, hogy a az elmúlt két hétben jóformán minden nap a könyvtárban nyomultam, a kapcsolatunk a könyvtáros nénivel minden nappal egyre mélyült. Én mondjuk 0-24-ben ültem a könyvtár egyik sarkában mint egy palánta, de a néniből konkrét anyai érzések törtek elő mikor meglátott. Minden nap valami kis csekélységgel kedveskedett nekem; csokika, kávécska, hősugárzócska stb. Az utolsó könyvtárban töltött napomon még ebédet is hozott nekem, mert állítása szerint "látszik rajtam, hogy nem eszem rendesen". Szóval azt kell mondjam, hogy szert tettem egy igazi olasz mammára! (amúgy lehet, hogy a 150 centis testmagasságom vált ki anyai érzéseket egyesekből... Újabb rejtély).
A hétvégére becsusszant egy kis kultúrprogram a rosszcsontokkal. Múzeumban voltunk, nem is akármelyikben: a híres nevezetes Museo Archeologicoban, ahol van pompei mozaikos terem, pompei freskós terem, pompei szobros terem és pompei péniszes terem. Vannak képek is, hogy lássátok, hogy nem bennem van a hiba:
Figyelem! Felnőtt tartalom. :)
 |
| Előcsarnok makettekkel |
 |
| Mozaikos terem |
 |
| Szobros terem egy figyelemre méltó hátsóval |
 |
| Pompei freskó (igen, az egy hattyú) |
 |
| Keresd a hibát a képen |
 |
| Pózolj 2000 éves kőbrével 1. |
 |
| Pózolj 2000 éves kőbrével 2. |
A legutóbbi teremben további "érdekes" fotók készültek, de úgy érzem mára ennyi elég fütyifétisből, nehogy túlságosan izgalomba jöjjetek.
Mit mondhatnék még? Picit el vagyok szomorodva, mert a múlt héten megindult a népvándorlás első nagy hulláma. Kedden a portugál pajtikat, csütörtökön meg Paolot és Magdát, a lengyel lakótársakat búcsúztattuk végérvényesen. Bár nem volt nagy mulatozás aznap este, mert ők másnap hajnalban indultak, én meg nyelvvizsgáztam reggel, de azért koccintottunk egy utolsót egymás egészségére. Aztán másnap hazamentek... Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy Magda egyszer hiányozni fog, de mióta nincs itt velem rosszul alszom. Azért nem tagadhatjuk le azt a fél évet amíg együtt keltünk, együtt feküdtünk minden nap. Áhh, nehéz az élet.
A lengyelek már nem, de András - aki ma lépett le Magyarországra - még itt lehetett a most szombaton megtartott nagy félévzáró-búcsúbulin. Mielőtt jönnének a képek, el kell hogy dicsekedjem, hogy a parti előtt Andrással összeálltunk mint a nokedli és a sikeres párosításból valóban született is egy nagy adag nokedli vörösboros marhapörkölttel. Ezzel vendégeltük meg a pajtikat és mondhatom nagy sikere volt! Szóval magyaros este pipa.
Képek!
A főzőcskézésről:
 |
| Férfimunka |
 |
| Egy fej hagyma és jómagam |
 |
| Vicsor |
 |
| OttaPöri! |
 |
| Kavard a tésztát vidáman! |
...és a partyról:
 |
| Csopikép |
 |
| Antek és Ester a mexikói zászló alatt |
 |
| Luist megszállta a sátán |
 |
| Balról jobbra: Vincenzo (mexikói), Paulina (lengyel), Raúl (spanyol), András , Edith (mexikói) |
 |
| Peroni, Paulina, Guilherme |
 |
| Pózolj pörivel |
 |
| Újabb csopikép zárásképp |
Szóval ennyi volna. Holnaptól brazil és spanyol lakótársaim Velencében lesznek vasárnapig, tehát az unalom a tetőfokára hág. Azért megpróbálok írni. Csókszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése