Január 20. - 29. - Jajj, de sok a dolog

Eltelt egy kis idő megint az utolsó bejegyzés óta... Pedig történtek események - ha nem is oly nagyok - az elmúlt 10 napban. Lassan közeledünk a kaland végéhez. A mindenapi mókákat pénzügyek, papírok, vizsgák és egyéb nehézségek keserítik meg. Elmondok mindent töviről hegyire, csak győzzétek elolvasni. Kis ízelítő a mai rész tartalmából (hogy én is átlássam):

• Fellini szülinap  
• Látogatás San Elmo kastélyában
• Első vizsgaélmények és idegbetegség
• A Rém (vagyis a Bérbeadónk) látogatása
• Egy kis mulatság és utcai erőszak
• Házi teendők

No, vágjunk is bele, hogy tiszta legyen a kép.

Január 20. (Péntek)

Nem sok izgalmas eseményt tudok felsorolni. Reggel 10-től este 6-ig a könyvtárban szürkültem bele a székbe.  Hozzá kell tennem, hogy a könyvtáros nénivel immáron szinte barátnői viszonyba emelkedtünk. Kérdezgetett az otthoni életemről, terveimről, és én mesélgettem is neki jól nevelten, mire ő olyan magánéleti jellegű titkokat árult el nekem, hogy még én jöttem kicsit zavarba. Nem tudom mivel érdemeltem ki ennyire a bizalmát, de erős a gyanúm, hogy amiatt, mert külföldi vagyok. De mindig kapok tőle kávét amikor épp az unalmi holtpontra kerülök (valami különleges érzékszerve van a néninek, hogy erre mindig ráérez), meg megengedi, hogy odaüljek mellé, a hősugi közelébe. Szóval ő aranyos nagyon. 

Azt is megfigyeltem, hogy az első benyomás ellenére, nem ő az egyetlen alkalmazott az egyetemi könyvtárban. Volt szerencsém az irodában is járni, ahol további 20-25 ember "dolgozik". Azért tettem idézőjelbe a szót, mert hihetetlen, hogy ez a 20-25 ember konkrétan semmit nem csinál egész nap. Amikor én bent jártam épp nagy kártyaparty vette kezdetét, mások a gépükön játszottak, vagy csevegtek a sarokban. És ez a későbbi - különböző időpontokban történt - látogatásokkor sem volt másként. Én is könyvtári alkalmazott szeretnék lenni!!

Este derült ki, hogy aznap van Federico Fellini születésének 92. évfordulója. Ez tettre sarkallta kis közösségünket és aznap este testületileg megnéztük az Amarcordot, hogy így rójuk le tiszteletünket a nagy rendező előtt. Bevallom, én ezelőtt még nem láttam és nekem senki nem mondta, hogy ez ilyen kis "huncut" film. Amúgy szerintem jó nagyon, tudom ajánlani az európai filmspecialitások kedvelőinek.

Január 21. (Szombat)

Délelőtt ismét a könyvtárban tengődtem szorgos diák módjára, majd ebédre csináltam magamnak zöldséges tengeri herkentyűs rizottót (elég durva élmény volt, kár, hogy a tintahalacskák benne az átlagosnál is gumiszerűbbek lettek, de ugye kicsire nem adunk).

Délutánra sikerült végre beiktatni egy kis városnéző programot. Már régóta terveztem, hogy felnézek a közeli dombon található Szent Elmo várába, ahonnan állítólag egészen kivételes kilátás nyílik a városra. Sikerült elcsábítanom Andrást és Vincenzót is a kirándulásra, pedig ők ha nem ötödjére, akkor egyszer sem jártak még fent. Szóval ők kicsit fásultan kullogtak mellettem, de utólag azt mondták, hogy amilyen kis lelkes voltam, azért igazán megérte kivinni sétálni engem egy kicsit. Képek készültek, és a facebook profilomon meg is tekinthetők a válgatott városnézős albumban. Pár képet azért feltöltök ide is, a szín kedvéért.

Szent Elmo vára

Dart Vader 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én bevallom nem igazán tudom, hogy Elmo miért lett szent, meg miért van neki vára Nápolyban, viszont róla mindig az ő panaceája jut eszembe, amiről még Kurt bácsi írt a Mesterlövészben:

"Apám Otto Waltz volt; az ő kukucskálónyílása 1892-ben nyílt ki,

s vele többek között azt közölték, hogy ő az örököse a leginkább

csak „Szent Elmo panaceája” néven ismert csodagyógyszer révén

szerzett vagyonnak. A csodaszer szegfűszeggel és szárcsagyökér -

rel ízesített, lilára festett etilalkohol volt, egy kupica ópiummal és

kokainnal. Ahogy tréfásan mondják: tökéletesen ártalmatlan, ki -

véve használat esetén."

Január 22. (vasárnap)

Szokásos vasárnapi nap, mikor sokat kell aludni, beszélni kell az otthoniakkal, ki kell teregetni a ruhát és fel kell mosni a konyhát. Délután el tudtam menni futni, ami jól esett a kis testemnek.

Január 23. - 24. - 25. (hétfő, kedd, szerda)

Kedden akartam nektek írni, és a jegyzetfüzetemben megtaláltam a bejegyzés egy csonka, megtépett változatát, ami még a Sejt és Szövettan előadáson körmöltem le sebtiben, és bár úgy érzem már lejárt kicsit a szavatossága, de mint amolyan kuriózumot, gondoltam felhasználom ehhez a mai beszámolóhoz:

" Muszáj írnom. Muszáj, muszáj, muszáj.
Egész nap pörgök mint egy bolond és nem tudok magammal mit kezdeni. Le kéne nyomnom a torkomon végre, hogy holnapután vizsga, és az nem megy, hogy előtte két nappal elvesztem minden lelkierőmet, hogy tanulásra bírjam magam.

Szóval úgy döntöttem, hogy ma este inkább írok nektek, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni, meg nem akarásnak nyögés a vége, és én már egyenesen nyöszörgöm. "

A bejegyzés hangvételéből jól tükröződik a kicsit labilis lelkiállapot, aminek persze közvetlen környezetem itta meg a levét. Szegény barátom nyakának ugrottam neki, hogy nem foglalkozik velem eleget, akinek amúgy épp aznap volt a záróvizsgája és a diplomavédése. Shame on me. 

Január 26. (csütörtök)

Délután túl lettem rajta! És nem is akárhogy: max pontos, excellent work! Nem, nem vagyok stréber, túl jókat kérdezett a tanár, én nem tehetek róla... Mikor Toxinak megírtam a jó hírt, meg, hogy szerinte ide merjem-e írni, ez volt a válasz:
"akkor írd meg azt is h nagyipari szenvelgésbe kezdtél a vizsgád miatt, és még toxikát is leszidtad és mindezt azért h egy akkora 5öst kapjál a vizsgádra h kilógjon az indexedből".
Jó, lehet kicsit túlpörögtem a dolgot.

Amúgy a tapasztalatok a következők:

A vizsgára feljelentkezett hallgatók fele se jött el, de így is voltunk 40-en. Ennek a felét még azelőtt hazaküldték mielőtt bármi történt volna, hogy jöjjenek vissza hétfő reggel, mert nincs elég vizsgáztató tanár (Engem is el akartak küldeni, de én nem hagytam magam). Viszont így végtelenül sokat kellett várnom a hideg folyosón, hogy végre sorra kerüljek. A Tanár néni nagyon kedves volt, 3 kérdést tett fel különböző témákban, de egyáltalán nem volt para és mikor a végén kérte az adataimat, meg megköszönte szépen, én visszakérdeztem, hogy "Akkor most átmentem?" "Miazhogy, nagy voltál." Jupíí! 

Ja, amúgy nem is mondtam, Járványtan vizsga volt ez, bizony.

Január 27. (Péntek)

Derűre borúként jelent meg péntek délelőtt a bérlőnk, hogy az utolsó havi elszámolásról, rezsi számlákról és egyéb vidám témákról essen szó. Meg kell hagyni az olaszok nagyon kedvesek, nagyon aranyosak addig a pontig amíg pénzről nem esik szó. Viszont akkor ott vernek át ahol tudnak. Most az a legújabb, hogy a távozásunk után fel kell fogadniuk egy takarítónőt, aminek az ára fejenként 80 euró. Gyerekek, ha nem könyvtáros, akkor takarítónő leszek Nápolyban! Itt 3 szoba és 2 fürdőszoba kitakarításáért be lehet zsebelni akár 400 eurót is. Tuti biznisz. Persze arra nincs mód, hogy mondjuk öten fiatalok összeállunk és egy délután alatt kipuceváljuk a lakást. De persze ez csak az egyik dolog, egyéb előre nem várt plusz költségekkel bombázott minket a nő, ami akkor kicsit sokkoló volt, de ezzel most nem is untatnám a nagyérdeműt. Otthon sem kolbászból van a kerítés.

Este elmentem bulizni kicsit, le a térre meg házibuliba. Szükséges is volt ez, részben, hogy eltemessem az első vizsga fáradalmait, meg hogy találkozzam rég nem látott pajtásokkal, akiket 2011-ben láttam utoljára. 

Kellemes házibuli hangulat volt, különböző nációkhoz tartozó fiatalokkal, nagy mennyiségű kajcsival és itókával. 

A kiadós vacsora közben merült fel egy érdekes téma, éspedig az, hogy egy lány jól tudjon főzni, az van olyan fontos, mint a közös szexuális együttlétek. Ez az egyértelműen hímsovi, "a nőnek a konyhában a helye" hozzáállás engem mérhetetlenül felháborított és nem azért, mert jómagam nem vagyok egy kifejezett konyhatündér. Viszont ami még meglepőbb volt, hogy a méltatlankodásommal egyedül maradtam a társaságban, még a lányok körében is!  Ehhez, hozzá lehet szólni, én már nem kívánok többet mondani a dologgal kapcsolatban.

Az este vége is érdekes volt.

A buli után megyek haza két lengyel pajtival az éjszakában amikor váratlan dolog történt: Menetelünk békésen, beszélgetve, mikor a hátunk mögül érkezik egy robogó, két fiatal lánnyal a fedélzetén. Hirtelen lelassít mellettünk. Én odanézek érdeklődve, mire az egyik kiscsaj visszakézből akkor pofont adott, hogy a könnyem kicsordult bele. Majd sivalkodva tovább hajtottak. 

Szerintem is jó hecc volt. 

Azért néha olyan fura hely ez a Nápoly.

Január 28. - 29 (szombat, vasárnap)

Ezen a hétvégén nem igazán történt semmi izgalmas, amit érdemes lenne megosztani veletek. Olyan pihengetős, blogírós, tanulgatós napok ezek mindenki részéről. Ezért itt be is fejezem mára. Legyetek jók.