November 28. - December 3.

November 28. (hétfő)

Minden hétfő reggel elhatározom, hogy teszek valamit az életemmel. Ma is így volt ez. Már reggel 8-kor kukorékoltam. Illetve az ébresztőm kukorékolt szorgalmasan a lakótársam legnagyobb örömére - amúgy azt hiszem ennél a lánynál unalmasabb embert nem hordott még hátán a Föld, mosolyogni is csak egyszer-kétszer láttam, az is inkább ideges vigyor volt. Mondjuk néha szeret beszólogatni ami kis fűszert visz a kapcsolatunkban. Szóval gyorsan kinyomtam, hogy most ne legyen morcos...

A délelőtt azzal telt, hogy gyönyörű színes könyvjelzőkkel díszítettem fel a jegyzeteimet és közben azon gondolkodtam, hogy "Baz, ez sok" és "Ez lehetetlen". Amúgy azért vagyok ilyen szorgos mert jövő hét keddre vizsga van kilátásban és azon voltam, hogy meg kell lovagolnom a hétfő reggeli lelkesedést.

Délután mentem olaszra a világ végére. A legizgalmasabb dolog ami itt történt, hogy régi / új igeidőt tanultunk: a történelmi múltat (passato remoto az igazán vájatfülű olvasóknak). Na jó, ezt az eseményt megszavazhatjuk a hét legizgalmasabb élményének.
Amúgy azért régi mert drága jó Száraz Kóró néni is tanította ezt nekünk anno a hősidőkben - zért nem használok most itt durvább kifejezéseket kedvenc volt olasz tanárom jellemzésére, mert polgári neveltetésem egyik alapköve tanáraim tisztelete.
És azért új, mert ezt az igealakot nem lehet elégszer megtanulni az életben, annyira elbaltázott szerkezet.

Este végre megérkeztek brazil, mexikói és spanyol lakótársaim Münchenből, aminek nagyon örültem, mert velük együtt végre visszaköltözött az élet a lakásba. Amúgy tengerentúli barátaimnak azaz elmélete, hogy amíg Európában vannak a lehető legtöbb nagyvárost meglátogatják ami csak telik tőlük. Ennek okán egy hónappal ezelőtt Rómában, két héttel ezelőtt Párizsban, most meg Münchenben voltak. A tervek szerint még Karácsony előtt Londont is meglátogatják és azzal is fenyegetnek, hogy márciusban Budapestre jönnek. Azért van itt mit a tejbe aprítani.

November 29. (kedd)

Na, a kedd iszonyat félelmetes volt. Megérkezett 2 havi rezsi számla, ami enyhén sokkolta a ház lakóit. Lengyel lakótársaim rögtön megszorító intézkedéseket javasoltak, miszerint naponta csak egy óra tévénézés jár és mindenki max. 10 percet zuhanyozhat. Nem kell mondanom, hogy milyen általános felháborodás követte az ötletet. Mondjuk pont ők azok akik rendszeresen bekapcsolva felejtik a gázt mikor teát főznek és mikor már az összes víz elforrt, az egész műveletet kezdik elölről...
Amúgy szerintem egyáltalán nem volt irreális az összeg amit ki kell fizetnünk a közműveknek, de a rezsit mindig kötelességszerűen sokallni kell. Mondjuk a lakbért is most kellett kipengetni és mindez amellett, hogy a még nem utalták át az ösztöndíjam maradék 40%-át, rosszul érintett kicsit.

Az az egy esemény dobta fel a napomat, hogy végre megint láttam magyar turistákat! Igazi térképes, fényképezőgépes, fekete fila táskás magyarokat. Gyönyörű volt. Kár, hogy nem tudtam őket megörökíteni nektek, mert gyorsan eliszkoltak még a paparazzi fotó előtt.

Este Napoli - Juventus meccs volt. A juventus rajongók nálunk gyűltek össze, az ellentábor meg egyenesen a stadionba ment szurkolni. Az itthoniak kellőképpen becsicsókáztak a nagy esemény alkalmából, hát még a hazatérők! Enyhén ittasan és bepippantva tértek vissza, én meg mint valami mamóka, gubbasztottam a vackomon, takaróba bugyolálva, annyira izgultam, hogy mi lesz az eredmény. Azért kötelességből megeresztettem egy "Forza Napolit", hogy örüljenek.

November 30. (szerda)

A délutáni laboromon értek első tanulmányi sikereim Olaszországban! Mondjuk a feladatok nevetségesen egyszerűek voltak, de az olasz diákok nagy részének még egy egyszerű pipettázás is komoly nehézségeket okozott. Mindegy, így legalább lehetőségem nyílt kibontakozni kicsit, aminek meg is lett a gyümölcse: megdicsértek, hogy "gyönyörűen" dolgozom laborban és azóta a tanár "Kis drágámnak"-nak hív. (Nem, nem vagyok stréber, köszönöm a kérdést.) Igazából titkon abban reménykedem, hogy a vizsgán is valami szép gömbölyű jegyet adnak a kis drágának. Meglátjuk kitart-e még odáig a varázsom. Amúgy meg kell, hogy valljam, nagyon büszke voltam kis hazánkra ami a gyakorlati-elméleti oktatás arányát illeti, mert ebben például olasz testvéreink messze alulmaradnak. Azért ez sajnálatos, mert szinte csak a gyakorlatok miatt érdemes igazán biológusnak lenni.

A nap dicséreteként este csináltunk a pajtikkal egy könnyű carbonárát, aminek titkos receptjét immáron én is magamévá tettem. Ez a negyedik fajta étel amit itt tanultam és azt hiszem meg is tudnám csinálni én, magam is. Ez nem sokára kis is derül a gyakorlatban, mert 5 biztosra megtanult recept után, egy általam készített vacsorával kell levizsgáznom, ami után a lakás hivatalos kuktái közé léphetek elő. Szakácsi státusról még csak nem is álmodhatok, de azért ez is jobb mint a semmi.

December 1. (csütörtök)

A csütörtököt ugorjuk, semmi említésre méltó újdonság nem történt.

December 2. (péntek)

Mikor délután hazaértem, két számomra ismeretlen lányt találtam a konyhában. Pár másodpercig néztünk egymásra, aztán csak megtörtem a csendet egy bemutatkozással, meg valami olyasmit is hozzátettem, hogy mellesleg én itt lakom és ha nem vagyok indiszkrét ők mégis mi a túrót keresnek itt? Választ tőlük nem kaptam, de a zavart helyzetet Ester lakótársam oldotta fel hirtelen közbelépésével. Kiderült, hogy a lányok az ő barátnői és itt fognak lakni nálunk egy pár napig - akkor ugrott be, hogy mondott valami ilyesmit a hét elején, de hát ki emlékszik már arra. Hál' istennek mogorva bemutatkozóm sem fertőzte meg kapcsolatunkat, mivel nem beszélik az olasz nyelvet. És sajnos más nyelvet sem. Végül is nem hozzám jöttek.

December 3. (szombat)

Ma reggel bérlőnk szúrópróbaszerű látogatást tartott, ami azért volt vicces, mert érkezésekor szinte mindenki aludt még, a lakás pedig  bokáig állt a ganéjban (mert azért szerveződött egy kis mulatság a spanyol lányok érkezésének örömére). Amúgy megértő volt a néni, de ha nem 10-szer, akkor egyszer sem mondta el, hogy a legfontosabb, hogy fenntartsunk egy minimális tisztaságot és mindig rakjunk rendet magunk után. (Hevesen bólogattunk persze). Amúgy tök klassz új cuccokat is hozott nekünk: porszívót, kis elektromos hősugárzót meg egyéb nyalánkságokat.

A nap további részében még idáig nem történt semmi, de estére újabb vendég várható: lengyel lakótársaimnak   egy kis barátja érkezik hozzánk, akiről idáig annyit tudtam meg, hogy 19 éves és "félénk". Még egy félénk lengyel, édesistenem...