November 13.-27. - Nápoly-Róma e vice versa

Most, hogy Toxicy feltöltöltötte szépen a képeket, én is úgy érzem, hogy végre ki kell lépnem a hallgatás ködéből, hogy írjak pár sort a római mókázásról és az előtte levő pár nap és az utána következő hét eseményeiről.

Illetve ezúton jelentem be, hogy a "Vaníliás Nápolyi" első évadának utolsó része következik. Két jelentős esemény miatt zárom le az első 9 bejegyzést:

1. Az egyik ok, a már említett római vakáció lenne. Ez a kint töltött időm kb. félidejében következett be, és testi-lelki megújulást hozott az életembe. 
2. A másik, hogy épp a napokban vettem meg a repülőjegyem haza! Szóval december 20-áig mindenki elkezdheti kihúzogatni a napokat a naptárjában, mert most már szinte biztos, hogy hazajutok egyszer! Ám nem végérvényesen. 

Ami a formai újításokat illeti: 
Úgy tűnik innentől kezdve végérvényesen átállok a naplószerű bejegyzésekre. Ez azt jelenti, hogy gyakoribb, ám rövidebb leírások várhatók, napokra felosztva. Azért döntöttem így, mert cirka 3 héttel a félév vége előtt minden nappal egyre kevesebb időm lesz a nagyobb lélegzetű fogalmazványokra. (Ezen kívül remélem ezzel a trükkel kikerülök abból a facebook cellából amibe az elmúlt pár hétben kerültem bele és ami igazából az időm nagy részét elveszi). Mi bejelenteni valóm van még... Ja örömmel tudatom mindenkivel, hogy immáron saját fényképezőgéppel is rendelkezem az otthonról érkezett felmentő csomagnak köszönhetően. Így most - mindenki legnagyobb örömére ugye - el foglak halmozni benneteketa jobbnál jobb fényképekkel különböző méretű és izeístésű pizzákról, koszos sikátorokról, száradó ruhákról és egyéb érdekességekről.

Na vágjunk is bele.

November 13-17.


Mi is történt a múlt hét első felében? Hmmm... Bevallom, én a hét közepétől kezdve kimondhatatlan lázban égtem, emiatt kicsit összefolynak a Róma előtt eltelt napok. Amellett, hogy az elkövetkező vakáció gyönyöreire gondoltam meg-megállva, valamennyire a tanulmányaimra is igyekeztem energiát fordítani (szerdától kezdve ez már úgyis lehetetlen volt). 


Egyetlen izgalmasabb esemény történt, amiről érdemes említést tenni, mégpedig arról az igen jól sikerült brazil szülinapról ami hétfőn került megrendezésre szerény hajlékunkban. Drága Guillherme lakótársamnak volt a szülnapja, és az kell mondjam ő a legéletképesebb fiú akivel valaha találkoztam. Összejött messze a legszebb spanyol lánnyal a társaságban, aki a többi spanyol barátnőjével karöltve olyan terülj-terülj asztalkámat varázsolt aznap estére, hogy még 3 napig azt ettük, öten. Ezenkívül a fiúk csináltak vodkás ananászkoktélt (természetesen friss ananászból) és az este megkoronázásaként 22x elfenekeltük az ünnepeltet (ez valami brazil szokás, hogy ahányadik évét töltötte be a szerencsétlen, annyiszor veri rajta ludas matyi vissza). A hajnalig tartó mulatság után nekem másnap iskolába kellett mennem. Ne részletezzük...


November 17 (este) - 20.


Nem is tudom mit mondhatnék, ami tényleg mindenkit érdekel. Meg nem is akarok belemerülni a rimi-romi részletekbe. Tulajdonképpen azért vagyok itt - persze részben, hogy a saját kedvemre tegyek, meg valamilyen módon dokumentáljam a kalandjaimat -, hogy mindenkinek kedvet csináljak ahhoz, hogy ne habozzon, hanem mindenképp menjen külföldre - lehetőleg Nápolyba - szerencsét próbálni. Amúgy meg ki nem szarja le, hogy mi van velem meg a magánéletemmel?


Azért egy szóval : Frenetikus volt !!
Örültünk egymásnak minden módon amit el tudtok képzelni.


Ami Rómát illeti... Jójó, tényleg gyönyörű, de nekem akkor is Nápoly a kedvenc olasz városom. Ez ellen nincs mit tenni. Mondjuk hozzátenném, hogy visszatérésemet követő napon békésen sétálgattam az utcán, mikor valakinek kedve támadt kicsullantani az ablakán és, mit ad Isten, pont engem talált el. Akkor és ott egy pillanatra kiábrándultam kedvenc városomból, de utána hamar megbocsátottam, mint egy rossz gyereknek szokás. Lehet, hogy valami beteg vonzalom köt minket össze a várossal, hogy ennyire elfogult vagyok.


Szóval Róma nem ilyen. Nápoly szűk utcácskái után hatalmas újdonság volt Róma hatalmas terei és sugárútjai... De hát ki nem járt még az Örök Városban? Mindenesetre jórészt az összes romot és nevezetességet megnéztük, ahogy az jó turistákhoz illik. Csak a Vatikánba nem jutottunk be! Most komolyan ki gondolta volna, hogy vasárnaponként a Pápai Állam zárva van? Hát mikor mennek itt áhítatoskodni az emberek?? Azért stílusosan elszívtunk egy szál cigarettát a Vatikán lépcsőjén és jót mulattunk a többi lelkes utazón, akiket azon a szép, napsütéses vasárnap délelőttön odavetett a jószerencse. 

Kétségbeesett turistacsoport a nyitva tartást jelző tábla előtt

Zárt kapuk

Ilyen szomorú még talán sose volt

Amúgy ha valakit egyszer Rómába fúj a szél, jelentem, hogy minden hónap utolsó vasárnapján, nem hogy nyitva tart  hanem ráadásul ingyen látogatható a Vatikán. (Feltéve ha valakinek van ideje és ereje az ország körül kígyózó sort végig állni).


A továbbiakban még bemutatok pár fotót, ami a fb-on található album 50 + 5-ös  álomkeretébe valamiért nem fért bele:

Giccses felhőcske a Colosseum előtt 

Eltévedt légiósok

Forum Romanum

Pantheon - bizony ezt is láttuk!

Luk

A Trevi kútnál is jártunk

örül, hogy itt lehet

Na melyik téren is vagyunk most, Flóra?

Hoppá! Egy popós kép

Utolsó nap az állomás előtt

Csendélet hulladékkal

 November 20. (este) - 25.


Az elválás után újabb honvágy hullám tört rám. Bevallom hazatértem volna egy picit Róma után, de végül csak felszálltam a Nápoly felé tartó vonatra. Aranyos kis pajtásaim tárt karokkal vártak az állomáson és lefekvésig szóval tartottak, hogy ne szomorkodjak annyira...


Azóta megint eltelt egy hét és folytatódott a hétköznapok megszokott menetrendje. Annyi újítással talán, hogy újabban az érdeklődésem a camorrával kapcsolatos témák felé fordult. Ezen felindulásból vettem is magamnak egy könyvet, hogy kiokosodjak kicsit a tárgyban (meg letöltöttem A Keresztapa mind három részét, csak hogy életvitelszerűen ráálljak a dologra).


Azért is lettem lelkes kicsit, mert már régóta lázban tartott, hogy mi ez a megfoghatatlan feszültség ami a város egyes részeit belengi, vagy miért van az, hogy itt este tényleg senki sincs az utcán. Igazából idáig nem hallottam, hogy a napokban vér folyt volna, de így is izgi. A másik dolog, amit én magam is, rövid ittlétem alatt megtapasztaltam, hogy ha gyorsan és zökkenőmentesen akarsz megoldani valamit, akkor nem a közintézmények valamelyikébe kell elmenned, hanem Cinót / Ninót / Franceskót kell felkeresni, akitől meg lehet szerezni a szükséges papírokat. Így volt ez velem amikor gyorsan kellett feladnom egy levelet vagy bankszámlát kellett nyitnom, de még a lakhelyem megszerzésénél is. A Nemzetközi Irodában rögtön valamelyik haver telefonszámát adták meg és másnapra minden megoldódott... Szóval furcsa az egész.


November 26. - 27. - a hétvége


Tegnap elmentünk a rosszcsontokkal Caserta nevű kisvárosba, ahol a volt Bourbon nápolyi királynak található egy visszafogott - a versailles-i kastély mintájára készült - vityillója. Csak a parkot sikerült cirka 5 óra alatt bejárnunk, ami közben olyan izgalmak történtek, mint hogy az egyik francia srác beejtette a telefonját egy halastóba, ezenkívül pedig a kertészek vasvillával kergettek meg minket mert átmásztunk az egyik kapun illegálisan (najó, a vasvilla túlzás, de tényleg megkergettek minket).


Íme pár kép a tegnapi napról:

még vidáman

Asszony a dzsindzsásban

Az bizony beesett

"És amikor így fogtam a tehén tőgyét..."

"A végén nézz vissza a vadkan fejénél"

Kötelező csoportkép

Amúgy 20 fok volt és napsütés. Otthon milyen az idő?